Cholnoky Jenõ, a magyar geográfia jelentõs alakja, Veszprémben született 1870. július 23-án. A mérnöki diploma megszerzése után 1892-ben a Mûegyetem vízépítési tanszékén, Klimm Mihály professzor mellett kapott tanársegédi állást. Lóczy Lajos nemzetközi hírû földrajztudós 1894-ben meghívta asszisztensnek a Tudományegyetem földrajzi tanszékére, s ajánlásával Cholnoky 1896-ban Kínába ment tanulmányútra. A feladata az volt, hogy tanulmányozza a Kínai-alföld nagy folyóinak deltavidékét, s derítse fel a Sárga-folyó és a Jangce mederváltozásainak okait, körülményeit. Két év alatt feldolgozta a deltavidékek hidrográfiáját, felfedezett egy nagy lávamezõt Mandzsúriában, és a néprajztudomány számára is értékes anyagot gyûjtött. 1903-ban megszerezte második doktori oklevelét, és nem sokkal késõbb a leíró földrajz magántanárává habilitálták. 1905-ben nyilvános rendes tanárnak nevezték ki a kolozsvári Tudományegyetemre, és megbízták a földrajzi tanszék vezetésével. Kolozsvárott magas színvonalra emelte az egyetemi oktatást, közben tanulmányozta és leírta Erdély természeti viszonyait. Az MTA 1920-ban levelezõ tagjává választotta, s a rákövetkezõ évben kinevezték a budapesti Tudományegyetem tanszékvezetõ tanárává. Klimatológiával, hidrogeográfiával, geomorfológiával és leíró földrajzzal is foglalkozott. Tõle származik a folyók szakaszjellegének elmélete. Legkiválóbb munkái: A Balaton limnológiája (1897), A futóhomok mozgásának törvényei (1902), A Balaton jege (1907), A Balaton hidrográfiája (1918), Általános földrajz I–II. (1923), A földfelszín formáinak ismerete (1926), Magyarország földrajza (1929), A Föld és élete (1936–37), Kõrösi Csoma Sándor (1940). 1950. július 5.-én hunyt el Budapesten. Szülõházán a Magyar Földrajzi Társaság 1976-ban emléktáblát helyezett el.